Zemlényi-Kovács Barnabás oldala

2009-12-18T01:16:00.000-08:00

Henry Wadsworth Longfellow:

Angyalok léptei
(Footsteps of Angels)

When the hours of Day are numbered,
And the voices of the Night
Wake the better soul, that slumbered,
To a holy, calm delight;

Mikor napunk a mélybe hal,
Az este lágy hangja kelt
Lelket, mit álom-köd takar,
S ím most szent gyönyörre lelt;

Ere the evening lamps are lighted,
And, like phantoms grim and tall,
Shadows from the fitful firelight
Dance upon the parlor wall;

Ha még a lámpák alszanak,
Mint az ádáz szellemek,
Mutatják útját a falak,
Árnynak, tűzből szökve meg;

Then the forms of the departed
Enter at the open door;
The beloved, the true-hearted,
Come to visit me once more;

Akkor a holtak alakja,
Nyitott ajtón lépve be,
Árad az igaz szív lakta
Látogatók tengere.

He, the young and strong, who cherished
Noble longings for the strife,
By the roadside fell and perished,
Weary with the march of life!

Ő, az ifjú, ki kedvelte
A nemes harci vágyat,
Elesett, s az útfél nyelte,
Élet-menetbe fáradt.

They, the holy ones and weakly,
Who the cross of suffering bore,
Folded their pale hands so meekly,
Spake with us on earth no more!

Szentek meg gyengék, kiket
A kínnak keresztje szült,
Nyugvón hajtsák kezeiket,
S ne szóljon az, mely kihűlt!

And with them the Being Beauteous,
Who unto my youth was given,
More than all things else to love me,
And is now a saint in heaven.

A gyönyörű lény velük kélt,
Ki ifjúságom kapta,
Nem imádott úgy, mind ki élt,
S a Menny szentként fogadta.

With a slow and noiseless footstep
Comes that messenger divine,
Takes the vacant chair beside me,
Lays her gentle hand in mine.

Jön felém, vigyázva neszre,
A hírvivő jós árnya,
Mellém üres széket tesz le,
Kezének kezem ágya.

And she sits and gazes at me
With those deep and tender eyes,
Like the stars, so still and saint-like,
Looking downward from the skies.

Csak ül és néz megigézve,
Ég szent-arcú csillaga,
Egyenest az égből néz le,
Lágy szeműen, önnmaga.

Uttered not, yet comprehended,
Is the spirit’s voiceless prayer,
Soft rebukes, in blessings ended,
Breathing from her lips of air.

Nem kimondott, de megértett
Lelke néma imája,
Halk szidás, áldásba érett
Szelet fúj a szél szája.

Oh, though oft depressed and lonely,
All my fears are laid aside,
If I but remember only
Such as these have lived and died!

Élek bár verten és sután,
Minden félelmem elállt,
Mert, ha én emlékszem csupán,
Úgy éltek éltet s halált!

Zemlényi-K. Barnabás fordítása

2009-07-28T10:05:00.000-07:00

A L B A R E G I A
Székesfehérvár kétezer éve

Hajdan római szolgák törték által e berket,
Sárból, földdarabokból épült ősi világot,
Bűzlő, ingó láptemetője is óvja a lelket:
Vándor, tudd, rossz lépés oltja a szívbeli lángot!

Nincs az a síkság, min ne haladnék elfele kőút,
És minek Őre a Cézár, így Pannónia sem lett
Másképp, és min lófogat átvág, nagy merülőkút,
Láp volt, már így sok zajos, útbeli cikkcsere zengett.

Hős sereg álla a város védő kőfala végén,
Majd szent templomot épít császár híve a váron,
Végül sors tüze perzsel végig Itália népén,
Újra üres lett földünk, ember tűnt fel a lápon.

Kis kezek alkották a nagy Isten szent ima házát,
Így lett áldás rút mocsarunk, mit szidtanak átkok.
Négy sziget ér ki a sárból, vár őrizteti Gézát,
Képzett kardosok őrzik a békét, meg falak, árkok.

Felveszi Jézus igéit, házat emel neki, fényest,
István rejté, őrzi hazánknak kincseit, óvón,
Mit nagy Róma ad, égi ajándék: bűvöset, ékest,
Díszkoronát küld, mely száll át majd hitbeli módon.

Mind, ki királyunk, itt koronázták, most meg örökké,
Zárt kapu várta viszont itt Pétert és Salamont is,
Béla urunk pedig innen a népet messze kisöpré,
Kik harag ette pogányok, védte hitét, meg a hont is.

Zsarnok uraknak csillaga ég szét Endre királytól,
Lápunk megvéd vad Kelet ősi lakói dühétől,
Másodjára nem érkeze védőpajzs a mocsártól,
Ország éke, fehérvár, ég le, tatár e tüzétől.

Hosszú békénk meg töri Habsburg Miksa, a császár,
Lanyhult vár védők ellen, zsoldos seregével,
Széttört kőfalon áthág, feldúlván, hol a vár áll,
Minden a külhonié lehetett, mocskolva kezével.

Félholdját ideküldé, ím lerohanni e népet,
Majd maga indul haddal, legszebb városa végett,
Önmaga állt át, népe, Fehérvár nyert vereséget,
Russwurm, bár nyert, város temploma újra leégett.

Még fel sem kelt romjaiból, a Haszan pasa jött el,
Hozta magával dús tenger-seregét, török-árat,
Napnyugtáig folytak a harcok, halva törökkel
Hálhat a Föld... míg békét kértünk, győzte a várat.

Szél söpör át, félhold tűnik, hoz mást e helyett is,
Osztrák új gazdánk, Rákóczit is érte elűztük.
Mégis, városnép lázadt, s hogy hullt sasa, tett is:
Horvát hátrál, és a kokárdát szívre kitűztük.

Hajdan római szolgák törték által e berket,
Macskakövön lép az, ki manapság erre befárad,
Múltját féltőn őrzik a házak, gonddal a kertek,
Élj te, Fehérvár, és szolgáld hűként a hazádat!

2009, Június

Da Vinci & Michelangelo

2008-09-13T01:43:00.001-07:00

Láthatjuk,
Hogy óriásokat ritkán szül
E kicsinyke embernép.
S hogy két óriás
-A legnagyobbak közül valók-
Egy korban teremtek
Furcsa elgondolás: a Sors fintora.

Ráadjuk
Ma bárkire könnyedül
E címet, szórjuk tengerképp.
S mégsincs megtorlás:
De a haladón gondolkodók
Tudják a holt-veremnek
Titkát: letűnt az óriások kora.

Mégis:
Reménykedünk egy-két
Új mester jöttében,
Akik még méltóak
És beállnak az óriások sorába,
S, kik fedik majd a régmúlt
Dicső aranykorát.

Rég is:
Az óriások tették
Kik e kis földtéren
Éltükkel vívódtak,
Mielőtt leszálltak a föld porába
Egy sötét és szétdúlt
Korból a Reneszánsz csodát.

Az egyik: délceg,
Nyitott, de talányos,
Elméjében sok száz
Újabb ötlet bújik.
Egybe belekezd, de késő!
Már jön is másik
S mind újabb, mert nincs maradó!

A másik: félszeg,
Durva és magányos,
Zseni, de kizárólag szobrász,
Másban sosem újít.
S ha néha a véső
Ecsetté is válik,
Ő akkor sem más, mint kőfaragó.

Megadatott,
Hogy e két lángész
Ecsetharcot vívjon.
De jaj! Képek nem teremtek,
S a két hős elbukott.
Mert a másikat akarta
Legyőzni, mint magát.

Megmaradott
E kor, s ha rám néz
Egy csillag, hogy régidőkbe hívjon
Én mindig elmerengek,
Hogy oly sok század nem tudott,
S ennyi év el nem takarta
E Nagy Kor fényes csillagát.

2008. 06-09.08

2008-05-01T04:07:00.000-07:00

ELŐSZÓ

Miért fontos ismerni az Igaz múltunk?

Az embereket mindig hajtotta a kíváncsiság. A nagy kérdések közül az egyik: honnan jöttünk, hová megyünk? A múlt mindenek alapja lehet, egy támasz, amelyből erőt gyűjthetünk, ha a jelenben elbizonytalanodtunk. Akármennyire is a jelenben élünk, az évről évre ismétlődő emlékezések, ünnepek azért fontosak, hogy tudjuk, kik vagyunk, s hogy megerősítsük magunkat, bízhassunk magunkban.
Az igaz múlt ismerete meghatározza az önértékelést és meghatározza egy egész nép sorsát. A tanultak alapján – kis túlzással – egy folyton űzött, nagyobb, erősebb népeknek behódolt, csupán megtűrt, ebből-abból összekeveredett szedett-vedett népecske voltunk. Ilyen múlttal teljesen érthető, hogy országunk ott tart, ahol tart, s ezáltal mi, Magyarország lakói sem nagyon tudunk támaszra lelni szorult napjainkon.
Kutatásom során számos olyan elmélettel találkoztam, melyek sokkal igazabbnak hangzanak, mint az iskolában tanultak. Munkám során arra kellett, hogy rádöbbenjek, hogy igaz múltunkat, dicső történelmünket idegen erők pár száz évvel ezelőtt megmásították. Általános iskolától egyetemig mindenhol ezt tanítják, még a tanároknak is, ami a korábban említett jelentőséggel bíró önértékelésünket teljesen aláássa.
Az elfeledett történelmünk szerint hajdanán őseink még büszkék voltak múltjukra, elődeikre, és ebből merítettek erőt harcaik során. Mert akkor még volt kire felnézni. De ezt már két-három évszázaddal ezelőtt olyan külpolitikai helyzetbe kerültünk, amikor a Habsburgok, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy megtörjenek bennünket, s a hatalmuk alá vonjanak, egyszerűen átírták a múltunkat, amit könnyedén megtehettek, hiszen akkor azt tettek, amit csak akartak.
Telt-múlt az idő, népünk újabb és újabb idegen hatalmak uralma alá került. Az iskolákban nem a mi, hanem az ő érdekeiknek megfelelően azt tanították, hogy bizony a magyarok mindig is gyenge szolganép voltak, amit meg regéink mondanak hősi múltunkról, azok csak mendemondák.
A rendszerváltással új lendületet kaptak igaz múltunk feltárói, azonban mivel már (majdnem) mindenki beletörődött kilátástalan helyzetünkbe (pl. hogy a finnugoroktól származunk – mert hát ezt tanították az iskolában!), a múltat feltáró kutatások továbbra sem, vagy csak nagyon nehezen jöhetnek létre, egyre gyarapodó bizonyítékaik nyilvánosságot nem kapnak, s terjesztőit csupán csendes bolondnak titulálják. Én azonban személyes kötelességemnek érzem, hogy megosszam e (nyílt!) titkot minél többekkel, s ezzel is tegyek valamit a magyar történelemoktatás mielőbbi újragondolásának érdekében.

1. A Finnugor elmélet rövid története és cáfolatai

Mottó: Napóleon megkérdezte tanácsadóját, Francois Talleyrand-t,
hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség!
Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra,
és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját,
és azt teszel velük, amit akarsz!

A finnugor elmélet ma már „szentírás” a magyar őstörténetben, de ezt inkább erőszakos elnyomás tette lehetővé, mintsem az igazság. Csupán a Habsburg-dinasztiának köszönheti a felemelkedést. Valamikor az 1700-as években egy Sajnovics János nevű csillagász ment ki Lappföldre (tehát semmiféle nyelvész végzettsége nem volt), ahol észrevette, hogy a lapp nyelvezet hasonlít a magyar nyelvre. Ezt közölte is egy munkájában, amit az akkori magyarok, az 1770-es években megdöbbenéssel és ellenkezéssel fogadtak. Ez mégis nagy port kavart, innentől kezdve többen kutakodni kezdtek e témában. S ezután ötven évvel, a szabadságharc bukása miatt, - s a finnugoristák szerencséjére - színre léptek a Habsburgok, és elkezdődött a hosszú szellemi terror. Ezek után semmilyen más ősmagyar származási elméletet sem fogadtak el, és ha valaki mégis erre irányuló kutatással próbálkozott volna, ténykedését már csírájában elfojtották. Ezért hát ilyesmivel nem is foglalkozott senki. Az első újszerű elméletek csak a múlt század második felében kezdtek el íródni, s ezt követték újabbak és újabbak, de a hivatásos tudósok és történészek pillantásra sem méltatták ezeket, és a Magyar Tudományos Egyetem tananyaga változatlan maradt.
De miről is szól a finnugor elmélet?
Elsősorban elképesztően lealacsonyító, szégyellni való népként tüntet fel minket. A finnugor elmélet ezt állítja a magyarokról:
Az Ural környékéről, Szibériából „kergetődtünk” le ide, vagyis először egy észak- ázsiai nomád őstörök nép, majd a kazárok, végül a besenyők kergettek bennünket a kárpátok mögé. Ez volt a Nagy Levonulás. A nyelvünket is ez idő alatt szedtük össze, azoktól, akik éppen leigáztak minket.
Azt állítják rólunk, hogy semmiféle vallásunk nem volt. Szellemileg teljesen alulmaratottak voltunk, de hála a törököknek, akik megműveltek annyira, hogy Európai szintre jussunk, na meg hála Szent Istvánnak a kereszténység felvételéért, behódolva Rómának, végül is jutottunk valamire.
Sajnos sokan úgy vélik, hogy a finnugor elmélet mindig is létezett és el volt fogadva, pedig az ezerhétszázas évek végéig nem létezett ilyen, s mindenki azt vallotta, amit az új kutatók állítanak: a magyar nyelv különálló, egyedi ősnyelv volt mindig is.
De sajnos a helyzet a mai napig változatlan. Mi is ezt tanuljuk, s ezt tanítják minden iskolában. Ravasz módon szégyenérzetet keltenek bennünk saját népünk iránt. Főleg szülők, nagyszülők érezhetnek így, de nekünk már ideje lenne visszatérnünk az 1770-es évek előtti magyar ősemlékezetünkhöz. A finnugor eredeztetést ugyan mára már kissé szelídebb formában adják elő, de az anyag valójában mitsem változott. Az emberek viszont nem tiltakoznak, hisz’ amit az iskolában tanítanak, az csak igaz lehet. Senkinek eszébe sem jutna rákérdezni, hiszen ez a természetes.
Persze vannak, akik azt mondják, ezzel semmi baj, a finnekkel is rokonságban állunk, de emellett még sok más néppel is. Végül is, van egypár az új kutatók közül is, akik a finnugor elmélet egy-egy részét beilleszti a munkájába, de legtöbben mégis elvetik az egészet.
Különös, hogy minden nép, ha saját múltjáról van szó, ha már változtat rajta, akkor szépíti azt, mi mégis hagyjuk így sárba tiportan, ahogy a Habsburgok otthagyták. Nem csoda hát, hogy annyi kutató (sok külföldi is, a mi javunkra!) felháborodva tiltakozik, és fel akarja tárni az igazságot.

2. A magyar nyelv
- összeszedett tákolmány, vagy ősnyelvezet? –
Mottó: Sir John Bowring, híres angol nyelvész
(aki irodalmi antológiájával /1830/ sokat tett a
magyar kultúra angliai megismertetéséért):
„A magyar nyelv… egészen sajátosan fejlődött,
és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a
legtöbb most élő európai nyelv még nem is létezett.”

A Magyar Tudományos Akadémia kb. 500 közös finnugor-magyar szót gyűjtött össze. Ez egy tudatlannak soknak tűnhet, de legalább elégnek ahhoz, hogy közvetlen rokonnak érezze e népet. Először is ez az ötszáz szó egy része „lehetséges kapcsolatként” van feltüntetve, de ezek a szavak egymástól olyannyira különböznek, hogy még halvány hasonlóság sem lelhető fel. Például az számít „bizonyítéknak”, hogy a magyar ’hal’ szó – a finnugoristák szerint – hasonlít a finn ’kala’ szóra. És az egész ilyenekből áll! De, ha maradunk is az 500 szós változatnál, amiből az MTA közeli rokonságot állapított meg, akkor nem árt tudni, hogy a sumér-magyar közös szavak száma a finnugor-magyar „közös” szavak ötszöröse, vagyis mintegy 2500! Érdeklődnénk az MTA-tól, hogy ha 500 szó közeli rokonságot feltételez, akkor 2500 szóval milyen szintű a rokonság?
Még a finn kapcsolat rovására: nyelvünkben van 14 hang, melyek az ugor nyelvekben nem találhatóak meg. A magyar nyelv egyedülállóságát és nyelvi tökélyét rengeteg külföldi, világhírű nyelvész professzor is elismerte, s mások is, pl. a legnagyobb meseíró páros, a Grimm testvérek, vagy a híres angol drámaíró George Bernard Shaw.
A magyar hangharmónikus nyelv, és ragozó is, amely kevés nyelvben fordul elő. Az ógörög, a kelta, a sumér, a szanszkrit, a mongol, az örmény, a baszk és a török is rengeteg szókapcsolatot mutat, ez egyfajta világnyelvet érzékeltet.
Nyelvünk olyannyira nem változott az évezredek alatt, hogy a legrégebbi szövegeket is megértenénk. Az angolok már Shakespeare-t sem értik, pedig az óta csak párszáz év telt el.

- Tamana világkép

Tamana egy magyar falu neve. Egy magyar kutató, Dr. Paposi-Jobb Andor, aki Amerikában él és dolgozik, Tanana nevű helységnevet felfedezett a világ szinte minden pontján. Sőt ezen kívül még számos ugyanolyan helységneveket talált, mint amilyenek itt, a Kárpát- medencében is megtalálhatók és kint a nagyvilágban is (a legtöbbet ott, ahova az európai ember legkésőbb tette be a lábát!). Megfigyeléseinek itthon nem adhatott hangot. Ez sajnos nagyon gyakori a kutatók körében, aminek talán a fő oka az, hogy Magyarországon nem tudnak érvényesülni, de külföldön sokszor tanszékek elnökei lettek. Paposi a térképeken több mint hatezer ilyen geológiai nevet, illetve személynet. Ez nagyon nagy szám, de persze ennek sem volt „visszhangja”.
Néhány példa:
Japánban talált földrajzi nevek: Óvár és Tokaj
Fülöp- szigetek: Tolna, Sió, Tisza, Szolnok, Balaton, Zalán
Közép- Amerika: Temesi, Csepel
Afrika: Buda, Tisza, Bihar, Lehel, Rába, Hun, Borcsa, Eger, Sajó, Zala,
Csángó, Csanád,
Libanon: Zalán, Turul,
Irán: Sió, Bihar, Arad, Pest, Temesvár,
Kaukázus: Kalocsa, Csángó, Zoltánkend, Kalota,
India: Bihar, Csaba, Árpád,
Észak-Amerika: Sió, Csángó, Csepel, Tokaj, Zemplén, Tisza

Azért hatezer véletlen ritkán fordul elő. Nincs olyan ország, ahol ne találtak volna legalább két-három közös nevet. A kutatás jelenleg is folyik, nem lehet tudni, hány rokon helység található még a Földön.

- A Magyar, mint ősnyelv

A Magyar nyelv árja (tehát ősi) mivoltában is eltérőek a nézetek. Mondják, hogy a Bábeli zűrzavar előtti idő valóban létezett, amikor az emberek egy nyelven beszéltek. Na, de melyik az a nyelv? A magyar? Meglehet. A fent elemzett Tamana, s a többi nézet nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindenki magyar volt a földön, hanem, hogy mindenki magyarul beszélt, nyelvünk legalábbis az egész földön elterjedtnek volt mondható. Ebben eléggé eltérőek a nézetek, de sok nézet szól emellett.
A magyarra, mint első ősírásra is vannak feltevések: Az írás először három helyen alakult ki, Mezopotámiában, Egyiptomban és az Indus völgyében. mindhárom ugyanolyan formai és szerkezeti tulajdonságokkal rendelkezik és mivel már teljesen kész, kiforrt formában jelenik meg, nincs kialakulási folyamata. Tehát egy negyedik helyre kell gondolnunk, ahonnan a többi három helyre került. Ezt erősíti az is, hogy az említett országok nem vallják maguknak a nyelvet és leírták, hol található ez a keletkezőhely: a betájolások szerint éppen a Kaukázus vidékére esik, ahova az akkori természeti katasztrófa, az özönvíz elől menekülő magyarok telepedtek le.
Már csak azért is logikusabb, hogy a magyaroktól vették át más népek a nyelvet, mint, hogy mi szedtük össze, mert más nyelvekben nincs gyökere a vett szavaknak..
Egy példa a magyarok ősi nyelvére: Párizsi tudósok megmérték az egyes nyelvekben található ősgyököket, ősszavakat (etimonokat) és az eredmény ez lett:
angol: 4%
latin: 5%
héber: 5%
csendes óceáni: 7%
indiai: 9%
tibeti, szanszkrit: 12%
őstörök: 26%
mai magyar: 68% Vagyis ez is egy újabb bizonyíték a magyar nyelv ősi mivoltára.

A Magyar rovásírás

Rovásírásunk nemigen illeszthető be a finnugor elméletbe. Magyar rovásírással rótt követ, agyagot, s egyebet, jóval azelőtt találtak, mint amikor „hivatalosan” még ugor testvéreinkkel éltünk együtt, és szellemi képességeink közelébe sem értek olyannak, mint az írás. A rovásírás a Régi Keleten volt használatos, Iránban, a vörös- tengernél, Föníciában, de Krétaiak is használták, s az etruszk népek is.
Nem árt tudni azt sem, hogy amikor a magyarok Európába érkeztek csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, mi pedig már egy kiforrt, múlttal rendelkező, magasrendű írással büszkélkedhettünk.
Azonban Amikor Szt. István felvette a kereszténységet, az Egyház eltöröltette a rovásírást, mert varázslásnak tekintette, amit ki kell irtani. Szt. István sajnos nagyon aktívan részt vett ebben, persze nagy részben csak „a dolgát végezte”.
Csakhogy a rovásírás gyakorlati szinten nem fejeződött be, évszázadokkal később is alkalmazták. Sokszor a keresztény templomok építőmesterei (a rovásírás tiltása ellenére!) rovásírással írták rá nevüket az alapkőre, mivel az igaz hitüket előbbre valónak érezték az aktuális rendszabályoknál. Rákóczi Ferenc is rovásírással írta leveleit Magyarországra, amit a Habsburgok bizony nem tudták megfejteni. Mint azt a későbbiekben részletesen kifejtem, rovásírásunk utal egyiptomi, sumér, sőt kínai rokonságunkra is. A legrégebbi rovások több tízezer évesek, és barlangok falán található, mert írásunk a legősibbek közül való és róni valóban varázslat volt!
3. A Kettős honfoglalás

László Gyula (1910-1988), rajzoló (ő illusztrálta például Arany János: Rege a csodaszarvasról c. kiváló versét is) és nyelvész fogalmazta meg a kettős honfoglalásról szóló feltevést, felborzolva az emberek nyugodt kedélyeit, akik már belenyugodtak a finnugor származásba.
Pedig az új elmélet egyáltalán nem zárta ki a régit, csak hozzátett: a magyarok két menetben hódították meg a Kárpát- medencét. László szerint először az Avarok telepedtek meg itt, kb. 670-ben, akik itt a magyarok „előfutárai” voltak. Ezután jött csak az Árpád vezette honfoglalás, ami így szűzfoglalás volt, ami annyit tesz, hogy olyan térséget hódítanak meg, ahol nem él senki, aki ellenállna. Sőt itt már üdvözöltek is előrejött rokonaink, az Avarok.

Mezpotámia
-Szkíták és magyarok-

A nagy kavalkádban talán a mezopotámiai származás-elmélet a leginkább elfogadható, sok szempontból alátámasztott nézet. Mezopotámia a mai Irak területén fekszik, a Tigris és az Eufrátesz folyók között, innen kapta nevét is, vagyis a „a folyók közti ország” nevet. Az itt élő őshonos népet Szkítáknak hívják. Ezt a nevet a görögök adták nekik, az itt élő nép ékírásos tábláikon ugyanis mahgarnak (!) nevezik magukat. Ők írtak ékírással, a világ legrégebbi írását használva. Nyelvük szerkezetében nagyon hasonló a miénkhez, és itt megismételném a már fent említett 2500 közös szót.
Az 1550 körül íródott Tarih-i üngürüsz (egy törökök által írt ősi krónika a magyarokról) is Mezopotámiába helyezi a magyarok őshazáját.
A nyelvi hasonlatosságainkból: A külföldi tudósok nem értették azt a bizonyos szót, hogy mosdu, abban a mondatban, hogy Lement a folyóhoz mosdu vizet hozni. Pedig csak meg kellett volna kérdezni egy magyart – nem is feltétlen tudóst, akár egy jóravaló parasztembert is - az is meg könnyedén megmondta volna, hogy a mosdóvízről van szó!
Iránban (vagyis Ariában, az árja népek származási helyén), Mezopotámiában élt valaha egy uralkodó, Gilgames, akit aztán Istennek tekintettek és regélni kezdték történetét. Ha ábrázolták valahol, mindig egy oroszlánt tart egyik kezében. Ez azért fontos, mert a Régi Keleten az oroszlán általános neve magaru volt. Egyébként állítják, hogy Gilgames nem más, mint Nimród, aki nagy király volt annak idején, Noé leszármazottja, és még a biblia is őrzi nevét. De ami a legfontosabb, az ő felesége Enéh és az ő két fia volt Hunor és Magor.
Ebből azért szerintem az is egyértelmű, hogy a magyarok és a hunok tökéletes testvérnép, amit, ugye minden népi monda és ezen felül az Anonymus (P. Mester, vagyis Pósa András, aki a király jóbarátja volt) írotta Képes Krónika is igazol.
Magyarország területén több helyütt is sumér mintákra, tárgyakra bukkantak a kutatók. Ennek egy nem elvetendő példája a Tatárlakai amulett. Ezt a tudósok a
Sumér kultúránál régebbi időre datálta, vagyis több mint 5000 évesre. Ezen az érmén található egy sumér rovásra emlékeztető szöveg! A magyarok ugyanis a Kárpát medencéből vitték az ősi írást Mezopotámiába! A Tatárlakai amulett szövege:

Tordos oltalmazója.
Minden Titok Dicső Nagyasszonyának
Vigyázó két szeme óvjon…

Ámen

Miről árulkodnak a holtak?
- csontok, vérminták és az igazság -

Mi árulna el többet egy személy erdetéről, mint a csontjai? Fejlett világunkban alkalmunk nyílhat halott emberről is megtudakolni, honnan származik. Nos, e módszer tanúbizonysága ismételten kizárja a finnugoristák alaptételeit. Elég csak említeni a vérképünket, ami teljes eltérést mutat, hiszen a magyar emberek úgynevezett markerei (amit színekkel különböztetnek meg) sárga és vörös színűek, ellentétben a finnek markereivel, amik fehérek és kékek.

Tudnunk kell, hogy a nálunk talált ősemberek (pl. a híres vértesszőlősi) igen fejlett képességet mutatnak fizikai, és szellemi szinten is. A Bükkben fedezték fel az ez idáig talált legrégebbi hangszert, egy háromlyukú furulyát, ami öt hangot tud megszólaltatni.

Az Egyiptomi eredet

Az ókori Egyiptom Afrika büszkesége piramisaival, valláskultuszával és társadalmi rendszerével, ami már évezredek óta áll, és kiérdemelte azt, hogy minden iskolában tanulják történelmét, múltját. Ezért nagy dolgokat mozgat, aki itt keresi népünk eredetét. De van egy- két el nem hanyagolható tény. Ezek közül is a legérdekesebbek közös nyelvi (és ezen belül írásos) emlékeink. A mindenki által jól ismert hieroglifák első ránézésre cseppet sem hasonlítanak a magyar rovásírásra. De nem is ezt kell tekintenünk irányadónak, hanem a már akkoriban is használt leegyszerűsített változatot, amivel tartani lehetett egy bizonyos gyorsaságot.

A lenti összehasonlítás magáért beszél:

A hieroglifa és a rovásírás összehasonlítása

2008-05-01T04:05:00.000-07:00

2008-05-01T04:01:00.001-07:00

A hasonlóság megdöbbentő. De csak most következik a nyelvi rész! Az egyiptomiak ugyanúgy, mint a magyarok akkoriban csak a mássalhangzókat írták le. Így például, aki nem tudott anyanyelvi szinten magyarul vagy egyiptomiul, az semmiképpen sem tudott elolvasni rovásírással (a) vagy hieroglifákkal írt levelet. Ez az egyiptológusoknak is nehézséget jelentett, hiszen egy csupa mássalhangzókból írt szövegre több szóvariáció is létezik. Vannak bőven az új kutatók fordításaiból, amik persze az ilyen magánhangzó nélküli mondatokból születtek (vagyis csupán szótár nélkül, - a hieroglif betűket magyarra átírva és a mássalhangzókkal kiegészítve- csináltak „fordítást”, hiszen szerintük azok már alapból magyarul íródtak.

Az Arvisurák
- mítosz, rege vagy valóság? -

Az Arvisurák a világ egyik legkülönösebb könyve, hiszen olyan távlatokat nyit a történelemben, amikről még a legmerészebb kutató sem álmodhatott. Ezek a rovásírásos emlékek több ezer évet ölelnek fel. Vallási jellege miatt nevezhetnénk akár a magyarok Bibliájának is. A kezdete egészen Kr.e. 4040-re nyúlik vissza (tehát több mint 6000 évvel ezelőttre) és egészen Mátyás királyig, sőt, mondják, hogy Mária Teréziáig íródott. Valójában viszont az Arvisurát nem fejezték be, íródik jelenleg és íródni is fog, mert a világnak ez létkérdés.
Az Arvisurák (igazsólások) a palóc regevilág összegyűjtött története, amit egy magas szellemi szinten álló, szerény vaskohász munkából élő férfi, Paál Zoltán
gyűjtött össze és írt le húsz év leforgása alatt. Az írás összesen 10.000 oldalra rúg. Paál szelleme (beavatottsága) 23. fokot ért el, ami magas, mert a maximum 25 fok (Jézus és Buddha voltak 25. fokú beavatottak).
A történet a Csendes óceánon, egy ma már elsüllyedt földrészen, a Hawaii szigetek melletti Ataiszon kezdődik. A név nem keverendő össze (az Arvisurák szerint is létező) Atlantisszal. Ataisz, e cethalt formáló sziget igazi földi paradicsom volt, az ott élők semmiben sem szenvedtek hiányt, kultúrájuk pedig minden mértékkel nézve határozottan magas volt. A szigeten fejlett mezőgazdálkodás folyt, sámánok segítettek kapcsolatba lépni a mélyen vallásos szigetlakóknak a túlvilággal, sőt, még lovas és íjászversenyek és egyéb társasági programok is megrendezésre kerültek.
Ajnyahita, aki a magyar nép első földi tanítója és vezetője volt, ekkor kezdte el írni az Arvisurákat, pont úgy, mint egy naplót. Azt a megtiszteltetést, hogy lejegyezhessék, mi történt népünkkel abban az időben, mindig a fősámánok kapták és adták tovább haláluk előtt. E bejegyzésekből az is világosan látszik: csillagászati ismereteink már akkor súrolta a mai (XXI. századi) szintet, bonyolult távcsövekkel, és számítógépekkel behálózott csillagvizsgálóink segítségével. Ugyanis az Arvisurákban olyan adatok szerepelnek, mint, hogy a föld gömbölyű (amely állításért még ugye a középkorban is halállal fizettek), na meg, hogy a világegyetem tágul (ami egyébként csupán néhány évtizede létező tudományos álláspont!).
De aztán egy kisbolygó-becsapódás következményeként süllyedni kezdett Ataisz, és a magyarok szétáramlottak a világ különböző pontjaira (érdekes, ezekről a pontokról szólnak az egyes magyar őseredet-elméletek), szám szerint hatra, ezek a következők:

Egyiptom (hikszosz óm) Colombo (kuszkó óm)
India (Párszi óm)
Kaukázus (Anina óm)
Kína (Agaba óm)
Mexikó (kuszkó óm)

A szétszéledés

2008-05-01T04:00:00.000-07:00

2008-05-01T03:53:00.000-07:00

Hihetetlen, de így azt bizonyítja be, hogy a legtöbb elmélet nem zárja ki egy-mást, mindegyik igaz és helyes, kivéve a finnugor elméletet!

Z. K. Barnabás

Budapest. 2008. 04. 21

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS

Köszönettel tartozom Szüleimnek, akik szellemi és fizikai úton is támogattak megpróbáltatásaim alatt. Köszönöm a forrásanyagot Kaló Edinának, Gábor bácsinak, Kollár Gábornak és Judit néninek. Külön köszönettel tartozom Gábor bácsinak a mű átolvasásáért. Ezen felül köszönöm hasznos információit, és feledhetetlen beszélgetéseit nagybátyámnak, Zemlényi-Kovács Péternek.
És végül, de nem utolsó sorban köszönöm szépen Misternek, vagyis Andrásnak, aki nélkül a művészi munkám NEM JÖHETETT VOLNA LÉTRE,
na meg kézimunka tanárnőimnek, Éva néninek és Marcsi néninek.

Felhasznált irodalom

Badiny Jós Ferenc: IGAZ TÖRTÉNELMÜNK VEZÉRFONALA ÁRPÁDIG
Badiny Jós Ferenc: KALDEÁTÓL ISTER-GAMIG
Baráth Tibor: A MAGYAR NÉPEK ŐSTÖRTÉNETE
Endrey Antal: A MAGYARSÁG EREDETE
Kozsdi Tamás: A MAGYAR ŐSEMLÉKEZET
Szongott Kristóf: A MAGYAROK EREDETE
Váradi Tibor: „ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART…” 1-4

Emellett a Csillagösvényen című kétrészes előadássorozat.

egy érdekesség vallásról

2008-05-01T03:50:00.001-07:00

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)

Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől?

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?

Diák: (a diák nem válaszol)

Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

Diák: (a diák nem felel)

Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.

Prof: És mégis hiszel benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.

Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor, létezik-e a hő?

Prof: Igen.

Diák: És létezik-e a hideg?

Prof: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)

Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem Az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)

Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak ?

Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.

Diák: Látta-e már valaha Az evolúciót a saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita kimenetele.)

Diák: Mivel eddig még senki sem látta Az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor ?

(Nagy zajongás támad az osztályban.)

Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?

(Az osztály nevetésben tör ki).

Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye
tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca
kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: Erről van szó, uram ! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.

A diák..... Albert Einstein volt.

" A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. " Albert Einstein

___________________________________

2008-04-25T06:36:00.000-07:00

A BENNSZÜLÖTTEK ÜNNEPE
Ballada

Csusszan a kígyó, reccsen fa ága,
Száll a madárraj, röppen a fáról,
Mert kiabálja
A csillagos égbe
Tiszta szívének
Szent örömét.

Dobban a föld és dörren a felleg,
Dobperegésre ropja a táncot,
Tűz meleg mellett,
Vígan szaporázza
Szent éjszakának
Vad melegét.

Tábor tüzének fénycsóva lángja,
Tündöklő képe fel csap magasra.
Kardját kirántja,
Bokrok sűrűjében .
Rejtőzve némán
A Spanyolok.

Nem veszi észre a nagy sokaság,
Hogy ellenséget rejt a növényzet.
Kis kard villan át,
S fegyver dörögve
Sülne az égbe
A jelre már.

S Ekkor támad, ugrik a zsoldos,
Ki a bokorból, rá indiánra,
Már vértől foltos
Bozóttemetőből
Száll a magasba
Egy nő sikoly.

Budapest.2008.04.13-16.

2008-02-01T11:47:00.001-08:00

Az Igaz Hívő

Egy szép napon Nagy Istenünk hívatta egy angyalát,
Szálljon a földre, s hozza, ki mondja, hiszi az Úr szavát.
Hozott is ő három embert, hármat azok közül,
Kik állítják, hogy tesznek mindent Istenükért, maguk körül.

Elsőnek ki elé járult, az Úr elé, az nagy király volt, országvezér
S császár volt itt mind a földön, mit a nap sugára ért.
Keresztény volt, felvette a vallást rég, hívő ez országnak népe,
Hitt, mindaz ki benne lakott, ennek volt ő ura, s vezére.

Ő szólott elsőnek: Láthatod, Uram, felvette hited egész országom,
Én jártam példaként, e pogány nép előtt, hogy Istenem szolgálom.
Építettem templomot, katedrálist, alapítottam Egyházat,
Népem megszeretett, így hívőket kaptál, sok százat.

Az Úr szólott eképpen: Mit tettél, az erőszak volt néped vesztére,
Kik nem szegültek nyomomba, halált kaptak, katonád lophatott kedvére,
S Néped előtt mutattad magad oly nagy hívőnek, alapítottad egyházad,
Valójában egyezséget kötöttél, így nevemben sereged más helyeket leigázhat.

Második, ki elé járult, Isten elé, az nemes volt, dúsgazdag úr,
Seregnyi szolgája, s földje Több hektárra nyúl.
Sok csűrje, számos marhája, ökre, teli kamrája,
S mindig ott járhatott királya nyomába.

Így szólt a nemes: Én , Uram, vagyonom nagy részét, mindig rád áldozom,
Szolgáim emelnek templomot, kérésemre, hisz oly buzgón imádkozom,
S teszek érted bármit, mi tehető pénzben, s tehet szolgai kézi erő,
Minden szolgám a jóra tanítom, templomba járok, megteszem mi tehető.

S szóla Isten: Belelátok rút szívedbe, s tudom, templomod mért építtetted,
Ezzel nem nékem, hanem királyodnak mutatod, hogy Istenedet szeretted.
Hogy aztán jutalmad legyen e jó munkádért,
Ha igazán szeretnél, magad miatt hinnél, nem pénzelő másért.

Végül, aki elé járult, szegény paraszt, semmi földje,
Kis házban él, disznók mellett, széna között, egy ökörje,
Szép feleség, darab kenyér, ez itt néki mind’ vagyona,
Dolgozik míg meg nem szakad, s hol földet művel, ott van hona.

S szólt a paraszt: Uram, nékem, nincs nagy tettem, mivel hitem bizonyítnám,
De ha jó a termés rád emelek poharat, S úgy iszom ki, mint véred innám,
Csodálom műved, a világot, soha nem szólom le más gyermeked,
Imát nem tudok, de tudom, szeretsz, s lélekben mindig itt vagyok veled.

Mondá néki Isten: Láthattad, a király s a nemes előnyt csiholt, a hitből,
Pedig, nem ez a vallás, de te hittél és szerettél, áldoztál, ha nem volt miből,
Azt tetted, amit helyesnek véltél, nem másért imádtál,
Hanem értem és érted, így lesz jobb egy ember önnön magánál.

A király ott ült trónusán, míg le nem taszították hitetlenségért,
A nemest elűzte királya, mert elszórta országa pénzét,
A szegény ember viszont Égi honra lelt a mennyben,
Így szolgált ott örökké már, az Égi seregben.

2008-02-01T11:40:00.001-08:00

Ezt találták aranytáblába vésve, az út mellett, miután ufót észleltek a környéken. Rengeteget találtak már így, talán igaz a mítosz, hogy a szíriuszról jöttünk, s testvéreink kommunikálnak velünk? Legalábbis ezt bizonyítja, hogy magyarul is olvasható a szöveg.

2008-02-01T11:30:00.000-08:00

Eltört a pohár…

Eltört, eltört a pohár,
Megragasztani, csak Isten tudja már.
E pohár olyan mint egy kapcsolat,
Mely szép időket él, de nem sokat.
Mert ha egyszer eltörik a pohár,
Szétszakad, elválik a pár.

De ne félj, ha erősen fogod hozzá markodat,
A pohár örökké megmarad.
Töltsd fel mindig vággyal, kedvvel s szerelemmel,
Ha nem így teszel, ne csodálkozz, mért repedt el.
Ám ha töltöd napról napra,
S vigyázol a poharadra,
Lássátok majd emberek,
A Pohár soha nem reped.

Budapest, 2007. 10. 21.

Évesmunkám borítója

2008-02-01T11:18:00.000-08:00

2008-02-01T11:13:00.001-08:00

Dugovics Titusz

Zúdult a török áradat,
S támadta e kis, de erős hadat.
Mégis esik ki eddig kiállt,

De a toronyban még Dugovics állt!

Míg szem ellát török tábor,
Százezret lát mind a várból.
A jó magyar innen kiutat nem talált,

De a toronyban még Dugovics állt!

S viszi az utolsó reményt az a muzulmán férfi,
Ki felfelé tör, s mindjárt a zászlót éri.
Titusz rohant egy percig se várt,

A toronyban még Dugovics állt.

Ő már nem hallotta az ágyúk dörgését,
Nem érezte, látta sebesülését.
Őt már nem érhette testi kár,

De a toronyban még Dugovics állt!

Szaladt vakon a torony irányával,
Megfogá a törököt s küzdött magával.
Végül a törtökkel a mélybe alászállt,

De a toronyban még a Jóisten állt!

Budapest, 2007. Február

2008-02-01T11:07:00.000-08:00

Rám mosolygott a láma
(Bogdo Gegen Rinpocsével való találkozás emlékére)

Rám mosolygott a láma,
Mint csak mosolyoghat asszony a fiára,
S Örült ki csak mosolyát látta.
Így mosolygott ő az egész világra.

Fényt árasztott arca, ruhája,
Keze meleget sugárzott,
Mosolyra nyílt szája,
S szeme ontotta a boldogságot.

Szája szép volt a sok mosolytól,
Ráncai, vonása táncolt a fényben,
Arca nem csúfult a kortól,
Szeme égett a mindenségben.

Karját, hogy kinyújtotta felém,
S ráhelyezte fejem búbjára.
Éreztem, hogy kitárul elmém,
S belém száll az ő világa.

Háta meghajlott már a nagy úttól,
De lába járja még a földet,
Mert Elméje örökkön járja újból,
Hisz’ tudja, sok emberbe még örömet tölthet.

Minden tagja szép volt, de legszebb a lelke,
Leginkább az sugárzott, égett,
Maga volt a jó, és minden tette,
Ezzel élte át a mindenséget,

Rám mosolygott a láma,
Mintcsa Tara mosolyoghat mindenik fiára,
Örült ki csak mosolyát látta.
Így mosolygott ő az egész világra.

Budapest, 2007.10.28.

A NAPLÓ DICSÉRETE

Mint lélek szárnyalsz, kirabolsz egy elmét,
Megtudsz róla mindent: barátit, baját, legtitkosabb szerelmét.
Mint bölcs vagy, kivel megosztanak minden gondot,
S ha még nem is válaszolsz, hallgatásod, mint ki mindent elmondott.
Egy vak szem vagy, ki mindent lát
Mégis rádbízhatja bárki titkát.
Ha más kezébe kerülne,
Ne szidd, hogy tűrte.
Mert ő mindenkinek társa,
Ha nem vigyázod, varázsát átruházza másra.
De ne félj, míg itt van, sosem érhet bánat,
Megvigasztal, mindent megért, sosem fordít hátat.
Ő kitart élted végéig, s megmarad az utókornak,
Lelked benne él örökké,
Ha tested már elporladt.

A VAKSI VAKOND
A 2. Osztály euritmia előadására

Kezdjük a történetet azzal,
Hogy képzelünk egy rétet gazzal.
S e gizes-gazos réten
Megjelent egy lyuk középen.
S egy kis jövevény dugta ki fejét,
S felforgatta az állatok erdejét.
Jön a medve: Mi a helyzet?
Ki az, kit a föld rejtett?
Jön a süni: Földből nőtt ki ez az állat,
Így élővé hogyan válhat?
Jön a róka: Állat e ki most kikélt,
Ki eddig a föld alatt élt?
S emígy összegyűlt az erdő apraja-nagyja.
De mert a jövevény vak volt, ez hidegen hagyta.
S, mert a tömeget nem látta,
Visszabújt a föld odvába.
S, azóta is tanácskoznak az állatok.
Ki lehetett nálatok?
Mert mi tudjuk: vaksi szeme hosszú orra,
S bólintunk a vakond szóra!

Budapest2007. 03.

TEMETÉS VAGY ÉGETÉS?

Hogy tűzben égsz el, botor?
Nem látja majd sírod az utókor.
Kriptádra nem vetül gyertyáknak fénye,
Nem látszik sírkövön halálod ténye.
Koporsód mellé virágot nem tesznek,
Tested hamvasztói tűzlángok lesznek.
Erről mindenki véleménye más- más,
Az ok lehet: család, ez- az, vallás?
Merthogy Indiából jött e szokásunk,
Hogy égetünk, és nem sírgödröt ásunk.
De egyik sem nélkülözhető,
Fontos mind a kettő!
Hisz’ még én sem tudom, hogy ezt a lapot mellém temetik,
Avagy vélem égetik!

Fábiánháza, 2006. 08. 2. – 10.

2008-02-01T11:04:00.001-08:00

2007-09-23T09:01:00.001-07:00

Az Ezermester

Ki Tanár, építész az, ki egymásra rakja a tudás tégláit,
S építi a tudás tornyát,
A tetején szobrot állít,
S emeli, készíti a gyerekek sorsát.

Ki Tanár, kertész az, ki gondozza a nebulók tudását,
A bölcsességet elveti,
Gondozza tudás fáját,
S az ész magját ülteti.

Ki Tanár, szakács az, ki az okosságot a tanulással kevere,
S egy csipetnyi ésszel fűszerezi,
Egy maroknyi szorgalmat tesz bele,
S a bölcsességet is elkeveri.

Ki Tanár, Kalandor az, ki segít túljutni a renyheség hegyén,
S támogatni a balgaság hágóján,
Szétnézni a tudás tetején,
Majd átevezni az ész folyóján.

Ki Tanár, az a halál és a teremtés,
Százak gyermekeit neveli egy tudományos ágra,
Ezermester ő, kinek kezében a tanulás, Bölcsesség, nevelés,
Szentként távozik a másvilágra.

2007. 06. 10.-15.

2007-09-23T09:01:00.000-07:00

Beszélgetés Szent Péterrel

Ahogy lépkedtem az élet útján, hol sárban, porban,
S volt, hol síma úton, könnyű részen, így haladtam a korban.
Elágazáshoz értem, erre Menny, arra kemény útam, s az útról letértem.
Az ajtóban Szent Péter állt s szólt, hogy elé léptem,
Minthogy a kapun átlépni akartam.

Fiam, hosszú még az Útad! Mondá Péter halkan.

De hát Jó uram, e hosszú út után nem pihenhetnék le?
Annyi szörnyű kép után vágynék csak szép képre.
Hát nem hagyhatom el tiport, gyenge testem
Nem lehetek én is lélek, boldog, sebezhetetlen?
Mert boldog ember lennék, amint ezt megkaptam!

Fiam, hosszú még az Útad! Mondá Péter halkan.

Hát mégsem igaz, mit a Papok prédikálnak,
Hogy a tiszta lelkek éltük végén a mennybe szállnak?
A sok kemény táj után, mit eddig bejártam,
Nem lehetne a Menny örök házam?
Nem léphetnék be mint az Úrnak testem visszaadtam.

Fiam, hosszú még az Útad! Mondá Péter halkan.

Én, ki feküdtem idáig sziklák közt, sötétben,
Nem hűsölhetnék eztán a Paradicsomi Fák tövében?
Én, ki annyi kemény földön jártam,
Nem gyógyíthatnám itt lábam?
Járhatna eztán síma felhőkön a talpam…

Fiam, hosszú még az Útad! Mondá Péter halkan.

Hát legalább, mondd meg, Jó Uram, mért nem engedsz által e kapun?
Nem tettem én semmi rosszat, Isten a tanúm.
Mért nem léphetek át az örök boldogságba?
Én jót tettem a világnak, ő se hagyhat sárba’!
Hogy nincs a kapun átjutni hatalmam?

Fiam, hosszú még az Útad! Mondá Péter halkan

Most, hogy lefordultál, zárt kapuhoz értél, senki nem enged be,
De ha végig járod útad, feljutsz majd a mennybe.
Az úton találkozol bölccsel, balgával,
Ellenséggel, szeretővel, baráttal.
Ők is járják maguk útját, de keresztúthoz érve
Találkozol velük, s megismered őket, együtt néhány lépést téve.
Tudom, hisz az utat Én is megjártam hajdan.

Fiam, hosszú még az Útad! Mondá Péter halkan.

Hát az Út, melyről lefordultam, végül a Mennyekbe érkezik?
A sok gond, mint felhő takarja a boldogságot, mert Halál nem létezik?
A Halál csak egy kedves ember, ki átvezet az Ég Kapujáig,
De én csak Útam felét jártam le máig.
Még teljesíteni kell célom, tennem kell az Életért,
S aztán levetem fölös ruhám, Isten lenyújtja kezét.
Én még járom Útam, de egyszer viszontláthat engem tiszta lélek alakban.

Helyes Fiam! Mondá Péter halkan.

Budapest2007. 08. 27.